Na jó, ez már tényleg több a soknál... Ilyen tré januárt még nem éltem meg. Nekem ez eddig arról szólt, hogy ilyenkor kipihenem a félév, és főként a vizsgaidőszak fáradalmait, előtte elintézem az addig halogatott ügyeimet, és onnantól kezdve lehet egy kicsit lazítani. De hát nagyon nem ez van most. Szilveszter után még bőszen vizsgára készülés ment, Pongrác egy hétig ment oviba, aztán beteg lett, mert miért is ne. De oké, ez van, néha neki is szabad. Következő héten ment oviba, addigra én is végeztem a nyavalyás vizsgáimmal, nekiállhattam elintézni az ügyeimet, ezzel el is ment egy hetem. Na erre most megint úgy néz ki, hogy beteg lesz, ennyi taknyot ugyanis még az életben nem láttam.
Most nyugodtan lehet mondani, hogy én vagyok a köcsög szülő, hogy igazából már nulla dolgom lenne, de vinném a gyereket oviba, de nem izgat, egyszerűen úgy vagyok vele, hogy félévente nekem is lehet pár nyugis napom, amikor reggel felkelünk, komótosan elmegyünk az oviba, aztán halál nyugalomban bevásárolok (amikor épp szükséges), majd hazajövök, netezek, olvasok, filmet nézek, na jó, közben a lakást is kordában tartom, aztán délután rohanás nélkül, mégis időben odaérek az oviba, aztán úgy jövünk haza, hogy már nincs itthon semmi tennivaló, én is kedvemre foglalkozhattam azzal, amivel addig szerettem volna, és akkor lehet minden félét csinálni.
Hát ez most nagyon nem akar összejönni. Nem tudom, hétfőig mi változhat, szerintem az a takony, amelyik szombaton még dől az orrból, az dőlni fog hétfőn is, de én ugyebár hiszek a csodákban, néha be is jön a dolog. Csak azért na, jövő hétre is elterveztem már pár dolgot, amit meg kéne csinálni, és ha nem is kivitelezhetetlen gyerekestül, de nagyságrendekkel kényelmesebb lenne egyedül megoldani. Hétfőn példának okáért minden körülmények között el kell mennem a könyvtárba, visszavinni két könyvet (és akkor már kivenném a folytatást is), mert lejár a határidő. De ez csak az egyik, a másik, amiért be kell mennem az egyetemre, mert jelentkezni akarok egy nyelvtanfolyamra. Ezt persze e-mailben is megtehetném, de egy csomó mindent meg akarok kérdezni, és az ilyesmit jobban szeretem személyesen intézni, főleg ha már itt lakunk egy köpésre a helyszíntől. Na pont az ilyen kérdezősködős témához nem túl jó kísérő egy négyéves, akinek az egész rohadtul unalmas és semmitmondó.
Na jó, arra az előbb említett csodára igyekszem kicsit rásegíteni, hátha... Úgyhogy most nyomatom a gyerekbe a kamillateát, a propoliszt, a mézet, a narancsot, meg minden egyéb ilyen csodaszert. Kíváncsian várom az eredményt.
