Sikeresen túléltem, hogy három napig tömtek, mint egy libát, szép lassan a hűtőből is elfogyasztásra kerül az összes maradék - sajnos mindent nem sikerült megmenteni, pont ami a leginkább fogamra való lett volna, az penészedett meg két nap után. A fa alatt viszont ott volt az álomszép bőrkesztyűm, amire szentül megfogadtam, hogy nagyon fogok vigyázni. Bár, talán kijelenthetem, hogy már kinőttem abból, hogy elhagyjam minden sálam, sapkám, kesztyűm, legalább is remélem, hogy ez így van.
Pongrác is nagyon élvezte a Karácsonyt, sőt, idén már majdnem sikerült rávennem, hogy énekeljen velünk együtt a fánál, talán jövőre tényleg meg is teszi. Ami viszont idén rekord, hogy kapott egy szépséges nagy darut, magasabb, mint ő maga, és ami a csoda: még mindig egyben van! Pedig amúgy híres arról, hogy két perc után összetör mindent, erre viszont most nagyon vigyáz. A másik favorit a sínkészlet bővítése volt. Vonatőrült, mint a nagyapja, így nem is meglepő, hogy az ő jóvoltából bővül ünnepről ünnepre a favasút. (mondjuk milyen paradox már az, hogy FA - VASút :))
Most, hogy a Karácsonyt nagyjából kipihentem, lassan készen is állok a Szilveszterre. Idén kérdéses volt, hogy egyáltalán megyek-e valahová, de aztán megoldódott a dolog, Pongrác a Nagyinál "bulizik", én meg... hát szóval ez egy jó kérdés. Ötven-ötven százalék, hogy ez a Szilveszter marha jó lesz, vagy a legpocsékabb, amin valaha részt vettem. Van énnekem egy amolyan igazi "legjobb fiúbarátom", ahogy ezt mostanában mondani szokták, megkülönböztetve más pasiktól, akik csak úgy haverok. Régen szilvesztereztünk már együtt, szóval ezt idén pótolni fogjuk. Az első állomás még itt lesz, szinte a közvetlen szomszédomban, aztán 1-2 óra múlva (szóval majd ha én azt mondom, akkor) átmegyünk a mellettünk lévő városba - bár én konzekvensen falunak hívom, most már csakazértis. Ott lesz valami házibuli, ahol az ég világon senkit sem ismerek. Na erről van szó, hogy lehet, hogy baromi jó lesz a buli, de az is lehet, hogy pocsék. Nem vagyok az a fajta, aki elzárkózna az ismerkedés elől, sőt, elég nyitott vagyok mások felé, de az ilyesmi akkor is elsülhet nagyon bénán. Ez még valójában nem is lenne akkora tragédia, csak hát onnan még csak haza se tudok jönni, ha nyomi a buli, majd csak másnap. Oda még oké, mert kocsival megyünk, de Pista barátomtól azért csak nem várhatom el, hogy egész éjjel ne igyon. Nekem meg ugye se kocsim, se jogsim, úgyhogy ez tökmindegy. De oké, optimista leszek, jó lesz a buli. Szerintem a legrosszabb szilveszteri bulikon már régesrég túl vagyok, úgyhogy túl nagy meglepetés nem érhet.
Nagyon kíváncsi vagyok rá amúgy, hogy mit hoz számomra 2012. Tudom, persze, nem a naptári éven múlik semmi, meg különben is, annyi más időszámítás van még a világon, ez is csak egy kijelölt nap, na de akkor is, az ember hajlamos egységekben gondolkodni - én legalább is igen -, és nagyon érdekel, ebben a következő egységben mi fog történni. Bár én most tényleg nem számítok túl sok mindenre, az lesz, ami eddig is volt. Gondolom én. Egyetem, tanulás, pocsék nyár (azaz munkakeresés, és munkát nem találás, nyaralásra nuku pénz), ősztől ismét tanulás, szóval szerintem semmi extra nem lesz. Mármint nincs semmi előreláthatóan, ami változtatna a dolgok megszokott menetén. Aztán persze sosem lehet tudni, de úgy belegondolva, velem mostanában nem igazán történik semmi. Arra még várni kell úgy kb. 2 évet, hogy valami igazán nagy változásról számolhassak be, mivel akkor fogom (remélem) kézhez kapni a diplomámat, és akkor aztán kezdődik a nagy kaland, a költözés külföldre, munkakeresés, lakáskeresés, stb. Na jó, a diákhitelt visszafizetni is bőven elég nagy kaland lesz. De ha a terveim bejönnek, talán még ezt sem úgy fogom megtenni, mintha a fogamat húznák.
Lényeg a lényeg viszont, hogy magamat is beleértve, mindenkinek nagyon boldog és sikeres 2012-t kívánok!
