Egy az, hogy a nem-alvástól valóságos élőhalott vagyok, de ezen túl tudnám tenni magam, mert minden évben kétszer eljön egy ilyen fázis az életemben. De azért az már több a soknál, hogy minden reggel úgy kelek ki az ágyból, mint akit a kivégzőosztag elé hívnak. Sajnálatos módon pont az ággyal szemben áll a tükrösszekrény, így napról napra megcsodálhatom, milyen épületes látványt nyújtok ilyenkor. Na jó, az elejét még nem szoktam látni, de a fázisok a következőek:
1. Ébresztő megszólal (először), Aviva megnyikkan, átfordul a másik oldalára. Ébresztő elhallgat (egy idő után).
2. Ébresztő megszólal (másodszor), motyogás: "jó jó, csak maradj csendben egy kicsit kérlek". Visszaalvás. (Ilyenkor szoktam ötperces hülyeségeket álmodni - ma reggel Matisyahu-t kérleltem, hogy növessze vissza a szakállát.)
3. Ébresztő megszólal (harmadszor), ilyenkor jutok el odáig, hogy egyáltalán a Szundit lenyomjam, így nyerve három perc csendet - kivéve amikor hanyattfekszem, és "de jó ez a szám, hallgatom egy kicsit csukott szemmel"-megfontolásból visszaalszom, ebben az esetben az ez után következő összes pont sztornó.
4. Ébresztő megszólal (negyedszer), Aviva hasra fordul, fejét felemeli, vinnyogó hangot hallat.
Ébredés a következőkre történik:
1. Próbálkozás:
2. Próbálkozás:
3. Próbálkozás:
4. Próbálkozás:
5. Egy láb a padlón, test többi része az ágyban, nyúlkapiszka a telefonért, kedvenc szám megkeresése résnyire nyitott szemekkel. Két láb a padlón.
Az a bizonyos kedvenc szám, ami nélkül nem indulhat el a reggel:
(Igen, tudom, hogy már szinte beteges módon lekorlátozódik a hallgatott előadók listája, pedig tök komolyan mondom, hogy mást is szoktam hallgatni, csak reggel nem nagyon tudok mást elviselni, leszámítva a No milk today-t.)
6. Felülés.
7. Azzal a lendülettel újra vízszintesbe kerülés, majd lassú és megfontolt mozdulatokkal lecsúszás a padlóra.
8. A padló hideg. Nagy nehezen sikerül megállni két lábon.
9. A létező összes felületnek nekidőlve tántorgás a fürdőszobáig, fogmosás. Ennek a közlekedési módnak számos púpot és sok színes foltot köszönhetek.
10. Konyha, laptop bekapcsol. Facebook.
11. Pongrác észreveszi a mozgolódást, átteszi székhelyét a nagyágyba. Nehéz ellenállni a kísértésnek, de kibírom, hogy ne feküdjek mellé.
12. Még mindig nem teljesen kinyílott szemekkel (kb. egy óra, mire kinyílnak rendesen, addig erősen ázsiai kinézetem van) ruhák vadászása szekrényből, szárítóról, egyéb lelőhelyekről. Mindez az aktuális időjárási viszonyok ismerete nélkül, majd ablakon kinézés után újratervezés.
13. Úbakker, negyed kilenc, és még mindig nem vagyunk készen!
Ami pedig a veszélyes kreativitást illeti:mikor máskor, mint ilyenkor, de felébredt bennem a művész, és nekiálltam sókerámiázni. Olyan mécsestartóim, ajtódíszeim és medáljaim vannak már, hogy arra szavak sincsenek :) Egy gond van: ez a hirtelenjött kreativitás a vizsgaidőszak végeztével törvényszerűen elmúlik. Így született tavaly egy megkezdett regényem (amit már sosem fogok befejezni, mivel azóta a laptopom tartalma többször is megsemmisült), előtte pedig mindmáig a szekrény mélyén leledző, soha el nem készülő patchwork takaró.
Az is tuti, hogy ilyenkor főzök és sütök a legjobban... A ma esti marhahúsos savanyúkáposzta levesem... hát szóval jó lett, na :) De már most meg nem tudnám mondani, hogy hogyan csináltam, mert persze leírni, na azt már nem. Az ötlet amúgy innen származik: www.nosalty.hu/recept/teli-husos-zoldseges-kaposztaleves de totál nem így csináltam, mivel kihagytam azokat a hozzávalókat, amik nem voltak itthon, és amiket nem szeretek (bár ez értelemszerűen egybeesik részben, hiszen miért lenne olyan itthon, amit nem szeretek?), de így is nagyon jó lett.
Ismét sikerült hosszú perceket eltöltenem tanulás címszó alatt valami teljesen mással, úgyhogy most visszatérek a jegyzeteimhez.
