Olyan jó lenne ide valami hangzatos jóslatot rittyenteni az új esztendőre, de hát sajnos (vagy talán szerencsére) jósolni bizony nem tudok. Van egy-két tervem 2012-re, de semmi világmegváltó, egetrengető gondolat, csak apróságok. Most azt vettem a fejembe, hogy a vizsgáim után megtanulok varrni. Mármint rendesen, varrógéppel, szabásmintából. Öltögetni úgy ahogy tudok, ha nagyon megerőltetem magam, de ennél többet szeretnék. Az ötlet amúgy onnan jött, hogy anyukámnál vannak ilyen marha nagy díszpárnák. Az év első napján ott ebédeltem, aztán késő délutánig ezeken a nagy párnákon döglöttem, tévét nézve, kezemben a maradék gyerekpezsgővel, közben toltam be az arcba a rétest :) Akkor jött a gondolat, hogy milyen jó lenne otthon is ezt tenni, és mivel tévé van, gyerekpezsgőt tonnaszám árulnak a boltban, rétest is tudok sütni, csak a párna hiányzik, mert az tényleg nincs nekem. Vagyis oké, van, amin alszom. De ehhez a luxus kényelemhez kell bizony legalább 3-4 különböző méretű, jó kemény díszpárna, valami strapabíró anyagból. Szóval gondoltam, varrok én ilyet magamnak, aztán majd a cipzárt anyu bevarrja géppel, de egy egy párnát csak nem olyan nehéz kézzel megvarrni. Rá is kerestem a neten, hogyan kell ilyet alkotni, de aztán annyira jó ötleteket találtam, hogy egyre komolyabb varrnivalókat is felkutattam. Van azért ebben valami, anyukám is sok ruhát varrt nekem gyerekkoromban, meg saját magának is, és sokszor megcsodálták a cuccaimat. Most meg aztán pláne nagyon bírom, ha olyanom van, ami másnak nincs. És micsoda jó érzés lehet az, amikor megkérdezik egy jól sikerült darabról, hogy "Hol vetted?", én meg majd azt felelhetem, hogy "Én varrtam." Már csak az a bibi, hogy nem tudok még varrni. Na de majd a nagymamám! Anyukámat is ő tanította meg, szerencsére hozzám elég közel is lakik, nem kell a város másik végébe buszoznom (ez nagyon fontos szempont, tekintve, hogy nincs már bérletem), ééééés anyukámmal ellentétben a nagymama ráér! Szerintem örülni is fog neki, hogy megkérem, ebben biztos vagyok. Na de ezt szigorúan csak vizsgaidőszak után! Tekintve, hogy sajnos három vizsgám van még vissza az előttünk álló 9 napra. De utána kezdődhet a varróiskola, és ha tényleg bele is jövök, akkor valahonnan guberálok egy varrógépet is, bár ahogy az árakat elnéztem, ez nem olcsó mulatság, még használtan sem, ráadásul engem aztán az ilyesmivel marhára át lehet verni.
További - talán fontosabb - célkitűzés 2012-re, hogy szakmát szerzek. Elvileg még a télen kezdhetem is a tanfolyamot, nyár végére meglesz a szakmám. Sajna ez a szokásos nyári "miért nincs nekem munkám" állapoton nem fog segíteni, de a 2013-as nyarat talán feldobja egy kicsit. Mert azért az tényleg nem állapot, hogy itt vagyok lassan 25 évesen (fujj, ezt de ocsmány volt még leírni is), és hivatalosan semmihez nem értek. Van egy érettségim. Na és, kinek nincs? Sőt, akinek nincs, annak általában van velem ellentétben valami szakmája, azaz egy papírfecnije arról, hogy mihez ért. Na nekem ilyenem nincs. És amíg a diplomámat meg nem szerzem, addig is jó lenne nekem is érteni valamihez, meg amúgy is, jó az, ha az ember több lábon áll.
Aztán álljon itt egy újabb terv, ebben a hónapban, csak úgy próbaképp, el fogok menni életemben először kozmetikushoz. Korábban mindig úgy voltam vele, hogy nemár, hogy én sminkelésért fizessek, megy az nekem. Ez így is van, ezzel nincs gond. Abba viszont nem gondoltam bele, hogy a kozmetikus mást is csinál, illetve abba sem, hogy ezt a "mást" nem olyan horribilis áron szolgáltatja, mint ahogy én azt gondoltam. Szóval arra jutottam, ennyi még belefér, és igen is jár nekem, hogy havonta mondjuk kétszer kiszedessem a szemöldököm potom 400 forintért. Bár ez pont egy olyan dolog, amire tényleg nincs nagy szükségem, egyrészt, mert ki tudom szedni magamnak is, de ezt sem teszem, mert magától is egész pofás kis szemöldököm van. Viszont a strandszezonban nem lenne rossz néha gyantáztatni, tekintve, hogy a borotvával állati béna vagyok, és nem is valami tartós az eredménye. De ezt először inkább most, télen tesztelem, mert a fene tudja, hogy viselem én a gyantázást. Azt ugyanis tudni kell, hogy nem valami magas a fájdalomküszöböm. Na meg a bőröm sem igazán szereti, ha bántják. Úgyhogy ennek jobb most elébe nézni.
Kimondottan újévi fogadalmat nem tettem, egyrészt, mert ezeket úgyse tartom be, másrészt, mert eleve nem is szoktam rájuk emlékezni. Szerintem amúgy is minden egyes szilveszterkor nagyjából ugyan azt fogadom meg: elkezdek fogyózni, ezentúl mindig rend lesz otthon, jobban fogok tanulni, nem hagyok mindent az utolsó pillanatra, eljárok majd úszni, rendben tartom a jegyzeteimet, stb. Na, ezeket eddig sem tettem meg, eztán sem fogom, kár megfogadni ilyesmit.
Amúgy a szilveszter iszonyú jól sikerült, talán az sem túlzás, hogy ez volt az eddigi legjobb. Egy olyan házibuli féleségben voltam, ahol összesen egyetlen embert ismertem (vele mentem), ettől tartottam is egy kicsit, de felülmúlta minden elvárásomat. Nagyon jó társaságba kerültem, mindenki halál jófej, nagyon jó zene volt, az alkoholfogyasztás pont optimális, a kaja állati finom, úgy hajnali háromig táncoltam, aztán irány "aludni", ehelyett ötig marháskodtunk, aztán alvás délig. Szóval tökéletes, számomra ilyen az ideális szilveszter. Egy negatívum (csak mert nehogy már, hogy én valamiben ne találjak hibát): olyan cigiszagú lett minden ruhám, hogy másnap azt hittem meghalok, hogy ezeket vissza kell magamra vennem. Hát ez van, igazából én tapsikoltam a legjobban, hogy végre egy buli, ahol nem kell kint fagyoskodva cigizni. Ez volt az ára. Nem baj, ennyit megért.
