Ma végre egy kellemes sms-re ébredhettem, megérkezett a pénzem. Rögtön a Lidl felé is vettük az irányt, jövő hét közepéig a kaján nem kell aggódni. Olyan kis rendes voltam, hogy még a napi menüket is megterveztem, ma például spenótos spagetti volt, holnap mustáros csirke lesz, holnap után húsleves és tészta, vasárnap spagetti citromos csirkével, és így tovább. Még suliba való ebédet is kieszeltem, mert hétfőn - ha lesz egyáltalán tanítás -, elég hosszú napom lesz, az meg fix, hogy nem veszem többet a büfében kapható méregdrága szendvicseket. Úgyhogy sütök szépen grissinit, készítek hozzá sajtos mártogatóst, és kész is az elvihető elemózsia.
Hát a hóhelyzetre kíváncsi leszek, remélem lehet majd szánkózni. De azért ez a hatalmas hideg annyira nem fincsi. Azokról az emberekről nem is beszélve, akiknek nincs otthonuk, vagy nem tudnak fűteni. Gondoltam is rá, hogy jövő héten kéne vállalni önkéntes munkát, csak hát első sulihét, most nagyon nem kéne hiányozni, jócskán belenyúlik majd a délutánokba is, este meg... Hát Pongrác épp csak addigra gyógyul meg, most nagyon nem kéne még ide-oda cipelészni, na meg a szüleim se lelkesednének érte, ha most rájuk testálnám a gyereket. Pedig nagyon mehetnékem van, sajnálom, hogy most nem tudok menni.
Különben várom már a jövő hetet, most aztán nagyon felkészültem a tanulásra! Sajnos ebben a félévben megint nem kapok tanulmányi ösztöndíjat, bár erről most aztán igazán nem én tehetek, ez szimpla szivatás volt, méghozzá nem is kimondottan az én személyemnek szólt, csak úgy hasraütésszerűen, valakit meg kellett szivatni, hát én pont beleestem a szórásba. Most elnézve az új órarendet, legalább annyi jó van benne, hogy csupán egyetlen eddig ismeretlen tanárral lesz dolgom (vagyis nem, kettővel, de az mindegy), a többivel már volt dolgom, és szerencsére nincs közöttük igazán olyan, aki arról lenne híres, hogy képtelenség nála jegyzetelni vagy figyelni. Azt hiszem, ezen múlik a legtöbb, mert sajnos aki nem tud megfelelően beszélni, nem képes összeszedetten magyarázni, annál a legérdekesebb tantárgy is unalmassá válik. Na ilyennel most remélhetőleg nem lesz dolgom, márpedig nálam a jegyzetelésen áll vagy bukik minden. Mások jegyzeteiből nagyon nem tudok tanulni, csak a sajátjaimra tudok hagyatkozni. Most csináltam is helyet a kis netbookon mindennek, az összes tárgynak megvan már a saját mappája, már csak rendesen jegyzetelni kell. Az meglesz. Szerencsére tanultam gépelni még a középiskolában, úgyhogy tíz ujjal vakon írok, méghozzá piszok gyorsan. Akár szó szerint leírom azt, ami elhangzik az órán - egyszer ezt meg is tettem poénból, kár, hogy nem raktam végül fel a közös jegyzetek közé, lett volna röhögés :)
Nagyobb baj, hogy a kisgépen fent van az Elfújta a szél, PDF-ben, és hát egy unalmas órán elég nagy a kísértés, mivel ez az egyik kedvenc történetem. Na jó, idén megpróbálok erőt venni magamon - mondjuk azért eddig sem az volt a jellemző, hogy egész órán olvasgattam, csak hát azért volt olyan óra, amin tényleg képtelenség volt figyelni.
