Négy éve még nem hittem volna, hogy egyszer eljön az az idő, hogy hétvégén addig alhassak, amíg szeretnék. De most végre úgy tűnik, ez a reggel 6-kor, 7-kor kelős korszak lezárult. Az elmúlt évek során az volt a menetrend, hogy mindegy milyen nap van, legkésőbb hétkor akkor is ébresztő van. Eleinte persze a kaja volt a központi téma ilyenkor, meg a peluscsere, később meg egyszerűen csak az, hogy ha Pongrác ébren van, akkor más sem alhat.
Szóval hajnali ébresztés menetrend szerint, öltözés, peluscsere, reggeli, aztán játék, beágyazás, miegyéb. Ahogy azt a rendes anyucik szokták. Megmondom őszintén, én ezt marhára rühelltem. Hogy aludni csak akkor lehetett annyit, amennyire igényem volt, ha néha néha Pongrác a maminál volt, bár rendszerint azért volt ott, mert mulatni mentem valahová, ebből adódóan jóval később kerültem ágyba, mint amúgy szoktam, és nem is keltem utána valami fitten.
Na de most aztán... :) Már több hete tart az az állapot, hogy egyrészt Pongrác sem kukorékol már hajnalban, mert 9-ig simán alszik ő is, de ha fel is kelt, nem válik elsődleges céljává, hogy engem felébresszen. Elég egy kicsit hessegetnem fél kézzel, és már veszi a lapot, aztán remekül el tud játszani ameddig csak szükséges. Megeshet, hogy lusta dög vagyok, de nem érdekel, annyira jó érzés szombaton 11-ig aludni :) Ez már csak azért is fura, mert korábban sosem aludtam ennyit. Mármint még Pongrác születése előtt. Bármilyen későn is feküdtem le, bármennyire is buli volt előző éjjel, már az szenzáció volt, ha 10-ig aludtam, de általánosságban 9-kor már mindig fent voltam. Úgy látszik, most pótolom az elmúlt 4 év kimaradt alvását. Hát, ha ilyen ütemben haladunk, ez el fog tartani még egy jó ideig :)
